Miért éppen Korea?

Így az első bejegyzésben röviden bemutatkoznék. :)

Jómagam a Namsan Tower éttermében

A legfontosabb tudni rólam, hogy nem vagyok Korea-fan. Nem érdekel különösebben a kultúrájuk, az országuk, a történelmük, nem szeretem a K-POP-ot (egy-két kivétel azért akad, de ha órákon át ezt kell hallgatnom, akkor igen hamar falra tudok mászni tőle), nem nézek doramákat, és a koreai pasik kifejezetten nem az én ízlésemnek valók.

Akkor mégis miért kezdek koreai gasztroblogba?

Mert fél évet éltem Szöulban (itt a blogom az ottani élményeimről), és ha a fent felsoroltakat nem is, de az ételeiket nagyon megszerettem! Miután hazaköltöztem, persze rávetettem magam anyukám főztjeire, de nagyon hiányzott a kimchi, a kimbap, a dakgalbi, a naengmyeon és még sorolhatnám.... Koreában egyáltalán nem főztem koreai ételeket, ott mindig étterembe jártunk a barátaimmal, Budapesten viszont nincs sok koreai étterem, és nem is engedhetem meg magamnak olyan sűrűn, hogy elmenjek ilyen helyre (eddig csak a Zichy utcaiban voltam), így elkezdtem receptek után kutatni, majd alapanyagokat keresni, és kísérletezni. Ezeknek a kísérletezgetéseknek az eredményeit osztom itt meg veletek. ;)

Tudom, hogy kis hazánkban is igen sok Koreáért rajongó ember él, remélem, hogy ők, Ti, örömmel fogadjátok a magyar viszonyokhoz igazított recepteket. Igyekszem majd mindig részletes és pontos leírást adni egy-egy ételről, sok képpel megfűszerezve. :)

Azért van néhány dolog az ételeken kívül, amiket szeretek Koreában, és hiányoznak. Pl. a koreai nyelvet nagyon érdekesnek találom, szerettem tanulni, még ha akkor és ott néha agybajt is kaptam tőle, sajnos itthon idő és kellő motiváció hiányában nem folytatom a nyelvtanulást. Nagyon hiányzik a szöuli metró, a Namsan Tower, és a könyvtárak (szakmai ártalom, mivel könyvtáros vagyok). Hiányzik a nyüzsgés, hogy ha éjfélkor találtuk ki a barátaimmal, hogy elmegyünk egy kávézóba, akkor is még tömve voltak a helyek...

No, csapjunk bele a kimchibe! :D